Nem tudom szavakba foglalni, amit �rzek,
�res vagyok, mint fa n�lk�l a k�reg.
Verg�d�m, mint a galamb sz�rnya n�lk�l,
Elpattant valami legbel�l.

Nem tudtam, hogy a lejt�n nincs meg�ll�s,
Hogy szerelmed maga a f�ldindul�s.
Kicsit k�s�n, de r��bredtem erre,
S ekkor a sz�vemet v�gleg betemette.

Tudd meg h�t, -de nem, majd megl�tod,
Sz�vem T�ged el nem hagy,
� vigy�zza �lmod.

Mert magadhoz l�ncolt�l, mint foglyot a fogl�r,
S a bilincsnek kulcs�t messze elhaj�t�d.
A szerelem f�j�, mert nem lehetsz az eny�m,
Csak k�noz, gy�t�r a f�l�sleges rem�ny.

Tudom, hogy e �rz�s hi�baval�,
De k�rp�tol minden�rt -a val�.
Minden Veled t�lt�tt perc,
Mint csillag az �gen,
�gy ragyog kedvesed szerelmes sz�v�ben.
S ameddig egyetlen ilyen csillag is ragyog,
Addig a f�j� rem�nyt soha fel nem adom.